"Bármilyen tánc során, amelynek örömmel adjuk át magunkat, agyunk elveszíti a kontrollt, és testünket a szívünk irányítja tovább." ~Paulo Coelho
2007. február 28.
"Mindent megtettél kicsikém. Most sikerülnie kell! Büszkék leszünk rád, bármi történjen. Szeretünk." Ezekkel a szavakkal engedett el a mesterem. Még csak kilenc éves vagyok, de itt állok a nagy színpadon, körülöttem sok ezer emberrel. Húsz versenyző. Egy nyertes. A gyerekek szülei kamerákkal és fényképezőgépekkel a kezükben érkeztek, hogy felvegyék azt a kis apróságot, akire nagyon büszkék. Kikukkantottam a hatalmas függöny mögül, és kerestem valakit. Valakit, aki születésem óta gyűlöl. Ő a nevelőanyám, Margareth. Soha nem értettem mi bennem ennyire gyűlölhető, hisz mindig jó voltam, soha nem hoztam rossz jegyet, mindig kitartó voltam. Egyedül egy valamit nem engedtem meg neki. Hogy eltörölje az édesanyám emlékét a házból. Hisz, soha nem ismerhettem azt a nőt, aki világra hozott. Miatta is kezdtem el balettozni. Sok videót láttam a táncos életéről. Gyönyörű ezüst ruhák, csillámos smink, tökéletes ember.
"Kérem a nyolcas számú fellépőt."
Itt az idő. Ez az egyetlen lehetőségem, hogy végre egy világhírű balettakadémiába járhassak, távol Margareth-től. Távol a fájdalomtól, a szenvedéstől, anyától.
Kilépek a színpadra. A hatalmas tömeg akkor tapsviharral fogadott, hogy majd megsüketültem. Elindult a zene, és vele együtt a táncom is. Egy forgás, egy ugrás, és hopp. Elestem. Elrontottam.
A naplómat olvasva óriási fájdalom hatolt végig a szívemen. Ha akkor nem rontom el a forgást, már rég távol lehetnék a mostohámtól. De még tizenhét évesen is itt kell ülnöm egy rózsaszín szobába arra várva, hogy valaki kimentsen a toronyból. Sehova nem járhatok, csak suliba és néha-néha edzésre. Megszabja életem minden egyes másodpercét! Lassan felnövök, és még mindig úgy érzem magam, mint Raponzel, akit a mostohája bezárt a toronyba az egész világ elől. Ezért is szeretem annyira azt a mesét. Kiskoromban nagyon sokat olvastam el, volt amikor egymás után kétszer sőt háromszor is. Úgy vagyok nevelve, mint ő. Olyan vagyok, mint ő.
- Kathrina, Kathrina engedd le a hajad. - hallottam az ablakom alól egy ismerős hangot.
- Nagyon vicces vagy Logan. - futottam oda, és kinéztem.
Logan az én legjobb barátom, aki mindent tudd rólam, és az életemről.
- Na akkor jössz királylány? - mosolygott, és felemet egy rózsát.
- De egy barom vagy. Várj!
Felvettem a bőrdzsekim, felvettem a táskám, és kimásztam az ablakon.
