Misztikus tánc: Cserék

Történet

2007. február 28. "Mindent megtettél kicsikém. Most sikerülnie kell! Büszkék leszünk rád, bármi történjen. Szeretünk." Ezekkel a szavakkal engedett el a mesterem. Még csak kilenc éves vagyok, de itt állok a nagy színpadon, körülöttem sok ezer emberrel. Húsz versenyző. Egy nyertes. A gyerekek szülei kamerákkal és fényképezőgépekkel a kezükben érkeztek, hogy felvegyék azt a kis apróságot, akire nagyon büszkék. Kikukkantottam a hatalmas függöny mögül, és kerestem valakit. Valakit, aki születésem óta gyűlöl. Ő a nevelőanyám, Margareth. Soha nem értettem mi bennem ennyire gyűlölhető, hisz mindig jó voltam, soha nem hoztam rossz jegyet, mindig kitartó voltam. Egyedül egy valamit nem engedtem meg neki. Hogy eltörölje az édesanyám emlékét a házból. Hisz, soha nem ismerhettem azt a nőt, aki világra hozott. Miatta is kezdtem el balettozni. Sok videót láttam a táncos életéről. Gyönyörű ezüst ruhák, csillámos smink, tökéletes ember. "Kérem a nyolcas számú fellépőt." Itt az idő. Ez az egyetlen lehetőségem, hogy végre egy világhírű balettakadémiába járhassak, távol Margareth-től. Távol a fájdalomtól, a szenvedéstől, anyától. Kilépek a színpadra. A hatalmas tömeg akkor tapsviharral fogadott, hogy majd megsüketültem. Elindult a zene, és vele együtt a táncom is. Egy forgás, egy ugrás, és hopp. Elestem. Elrontottam.

Cserék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése